Minden a már megszokott módon indult szerelés, éjszakázás: A
kispolák még a családi napon meghibásodott egy rossz kapcsoló
jóvoltából, de az utolsó előtti héten sikerült életet lehelni bele. A
Birel vázas gokartunk néhány nappal a verseny előtt minden előzetes
bejelentés nélkül elégetett nyolc Fet-et, azt is sikerült orvosolni. Az
elektromos Rieju hibás celláit egy héttel a verseny előtt kicseréltük, a
verseny előtti napon pénteken versenykész állapotba hoztuk. Még aznap
éjszaka az Aranka pakkjai is bekerültek a kispolákba, és vártuk a
versenyt. Kölcsön kértünk 4 db Yokohama A048-as utcai versenygumit, amit
az egyik támogatónk a Gumisarok Bt. felszerelt a Michelin papucsok
helyére, így várhatóan a kanyarsebességünkkel sem lehetett probléma. A
"csomag" ismeretében az első helyre vártuk a kispolákot a versenyen,
hiszen ez volt az első olyan megmérettetés az alternatív járművek
számára kiírt versenyek történetében, amikor végig padlógázon
("padlópotenciométeren") mehettünk (volna) anélkül, hogy az akkujaink
mélykisütésétől féljünk.
Eljött a szabadedzések
ideje. A Rieju és a gokartok minden különösebb gond nélkül megtettek
egy-két kört, a kispolákkal akadtak apró problémák: Az új kerekekhez
gyártott nyomtávszélesítőről lehagytunk egy letörést így nem lehetett
felszerelni. Reszelővel sikerült ugyan orvosolni, de a pályabejárás
kimaradt. Volt már ilyen máskor is a világtörténelemben, izgatottan
vártuk az időmérőt.
Itt a Rieju várakozáson
felül teljesített, kategóriájának legjobb idejét futotta több mint tíz
másodperccel megelőzve a második helyezettet. A két gokart közül az
egyik az első, a másik a negyedik legjobb időt futotta. Az első
helyezettünk két másodperces előnye a második helyezettel szemben adott
némi bizakodásra okot.
A kispolák viszont
nagyon nem akart versenyezni. Az egy mért kör alatt kétszer állt le
valamilyen kontakthiba miatt, amikor pedig ment vezethetetlen volt. Kb
úgy viselkedett az úton, mint egy farmotoros skoda defektes hátsó
gumikkat. Úgy libegett a hátsója mint egy hízott kacsáé. Az időmérő után
bebújva a kocsi alá szemmel látható volt a hiba: egy merevítés -amivel a
kaszniból a hajtáslánc elhelyezése érdekében kivágott részt
kiváltottuk- letört. Kétkerékre billentettük a járgányt, és tanakodtunk
mit lehet tenni. Csak egy megoldás kínálkozott, meg kell hegeszteni.
Apró probléma, hogy a versenyszabályzat tiltja a depó területén a
hegesztést, de szerencsére ugyanez a szabályzat nem tért ki a Tudományos
Akadémia parkolójában történő munkavégzésre. Kivittük a szelektív kukák
mellé, hogy a keletkező hulladékot azonnal a verseny szelleméhez méltó
környezetbarát módon kezelhessük, és nekiálltunk a javításnak. Az
előkészület bő egy órát vett igénybe, amiből 55 percet várakozással
kellett tölteni: a hegesztő berendezést a város széléről nem kis
logisztikával sikerült a verseny helyszínére szállíttatni. Köszi Laci!
Már
"csak" a verseny volt hátra. A Rieju az időmérőn látott erőfölényéhez
híven rajt-cél győzelmet aratott, 17 teljesített kör alatt 6 kör
előnnyel ért célba. Az első lekörözésre alig másfél teljesített kört
kellett várni. Kár, hogy az igazán ütőképes ellenfelek most nem tudtak
rajthoz állni, izgalmasabb lett volna a verseny velük.
A
kispolák az elrontott időmérő miatt az utolsó előtti pozícióból
rajtolt. Az utolsó helyről olyan jármű indult, amelyik nem ment az
időmérőn. A rajt viszonylag simán ment, mindenki maradt a helyén. A
kispolákkal beragadtam egy Trabant-Mini páros mögé. Ez utóbbi próbálta
leküzdeni a trabanttal száguldozó ellenfelét, de csak az utat sikerült
lezárnia előttem. Így türelmesen vártam a kínálkozó lehetőségre néhány
kör erejéig. A lehetőség akkor kínálkozott, amikor a Mini végre
megelőzte a Trabit, gyorsan beékeltem magam közéjük. Végre kicsit
lehetett gyorsítani. A futómű délelőtti hibája teljesen megszűnt,
könnyen vezethetővé vált a kocsi. A Mini végsebessége jobb volt a
kispolákénál, így azon törtem a fejem hogyan tudnám a kanyar kijáratánál
megelőzni. Sokáig nem kellett gondolkodnom, mert a "szokott helyen" a
Grasham Palota előtti egyenesben megállt a kispolák. Gyors
ki-bekapcsolás......nem történt semmi. Még két-három alkalommal
próbáltam bekapcsolni de még mindig semmi. Közben rájöttem, hogy az
Aranka pakkot rá se kapcsoltam a rajtnál a kispolák hálózatára, így a
végsebesség 15km/h-val kisebb volt az elérhető maximumnál. Egy-két
ki-bekapcsolás után sikerült beindítani, még a Windows alapú
hibaelhárításhoz sem kellett folyamodni: nem szálltam ki majd be...
Az
újraindulás után egy darabig úgy ment a kocsi, mintha kicserélték
volna. Volt erő, volt végsebeség, és volt úttartás is. Elég látványosan,
majdnem erőcsúsztatva lehetett kanyarodni vele. Szabad volt előttem a
pálya, nem is emlékszem kellett-e előznöm. Ha igen, az nem tartott
tovább néhány pillanatnál. Sajnos az öröm sem: Először elkezdett picit
bizonytalanná válni a kocsi viselkedése kanyarban, majd ismét megállt.
Újraindítás után ugyan működött még a hajtás, de az egyik motor szabadon
forgott, valami elromlott a hajtásláncban. Előtte a bizonytalan
viselkedést már ez okozta, csak a kanyar külső ívén hajtott a kerék. Így
nem volt értelme folytatni a versenyt, kiálltam a boxba.
Azért
maradt ok az örömre, sikerült megfutni a verseny leggyorsabb körét, két
másodperccel jobbat, mint a második legjobb versenyző. Szóval a
várakozások az első helyezéssel kapcsolatban nem voltak eltúlzottak, de a
technika ördöge már úgy mozog a boxunkban mintha hazajárna.
A
gokartjaink eredménye kárpótolt mindenért, versenyzői gyakorlat nélküli
pilótával is sikerült a versenytársakat megelőzni, pedig azokban
korábbi bajnokok ültek.
Gál János
Módosítás: (2016. május 18. szerda, 22:30)