MVM Energiafutam - Más szemszögből

Minden a már megszokott módon indult szerelés, éjszakázás: A kispolák még a családi napon meghibásodott egy rossz kapcsoló jóvoltából, de az utolsó előtti héten sikerült életet lehelni bele. A Birel vázas gokartunk néhány nappal a verseny előtt minden előzetes bejelentés nélkül elégetett nyolc Fet-et, azt is sikerült orvosolni. Az elektromos Rieju hibás celláit egy héttel a verseny előtt kicseréltük, a verseny előtti napon pénteken versenykész állapotba hoztuk. Még aznap éjszaka az Aranka pakkjai is bekerültek a kispolákba, és vártuk a versenyt. Kölcsön kértünk 4 db Yokohama A048-as utcai versenygumit, amit az egyik támogatónk a Gumisarok Bt. felszerelt a Michelin papucsok helyére, így várhatóan a kanyarsebességünkkel sem lehetett probléma. A "csomag" ismeretében az első helyre vártuk a kispolákot a versenyen, hiszen ez volt az első olyan megmérettetés az alternatív járművek számára kiírt versenyek történetében, amikor végig padlógázon ("padlópotenciométeren") mehettünk (volna) anélkül, hogy az akkujaink mélykisütésétől féljünk.

Eljött a szabadedzések ideje. A Rieju és a gokartok minden különösebb gond nélkül megtettek egy-két kört, a kispolákkal akadtak apró problémák: Az új kerekekhez gyártott nyomtávszélesítőről lehagytunk egy letörést így nem lehetett felszerelni. Reszelővel sikerült ugyan orvosolni, de a pályabejárás kimaradt. Volt már ilyen máskor is a világtörténelemben, izgatottan vártuk az időmérőt.



Itt a Rieju várakozáson felül teljesített, kategóriájának legjobb idejét futotta több mint tíz másodperccel megelőzve a második helyezettet. A két gokart közül az egyik az első, a másik a negyedik legjobb időt futotta. Az első helyezettünk két másodperces előnye a második helyezettel szemben adott némi bizakodásra okot.

A kispolák viszont nagyon nem akart versenyezni. Az egy mért kör alatt kétszer állt le valamilyen kontakthiba miatt, amikor pedig ment vezethetetlen volt. Kb úgy viselkedett az úton, mint egy farmotoros skoda defektes hátsó gumikkat. Úgy libegett a hátsója mint egy hízott kacsáé. Az időmérő után bebújva a kocsi alá szemmel látható volt a hiba: egy merevítés -amivel a kaszniból a hajtáslánc elhelyezése érdekében kivágott részt kiváltottuk- letört. Kétkerékre billentettük a járgányt, és tanakodtunk mit lehet tenni. Csak egy megoldás kínálkozott, meg kell hegeszteni. Apró probléma, hogy a versenyszabályzat tiltja a depó területén a hegesztést, de szerencsére ugyanez a szabályzat nem tért ki a Tudományos Akadémia parkolójában történő munkavégzésre. Kivittük a szelektív kukák mellé, hogy a keletkező hulladékot azonnal a verseny szelleméhez méltó környezetbarát módon kezelhessük, és nekiálltunk a javításnak. Az előkészület bő egy órát vett igénybe, amiből 55 percet várakozással kellett tölteni: a hegesztő berendezést a város széléről nem kis logisztikával sikerült a verseny helyszínére szállíttatni. Köszi Laci!

Már "csak" a verseny volt hátra. A Rieju az időmérőn látott erőfölényéhez híven rajt-cél győzelmet aratott, 17 teljesített kör alatt 6 kör előnnyel ért célba. Az első lekörözésre alig másfél teljesített kört kellett várni. Kár, hogy az igazán ütőképes ellenfelek most nem tudtak rajthoz állni, izgalmasabb lett volna a verseny velük.



A kispolák az elrontott időmérő miatt az utolsó előtti pozícióból rajtolt. Az utolsó helyről olyan jármű indult, amelyik nem ment az időmérőn. A rajt viszonylag simán ment, mindenki maradt a helyén. A kispolákkal beragadtam egy Trabant-Mini páros mögé. Ez utóbbi próbálta leküzdeni a trabanttal száguldozó ellenfelét, de csak az utat sikerült lezárnia előttem. Így türelmesen vártam a kínálkozó lehetőségre néhány kör erejéig. A lehetőség akkor kínálkozott, amikor a Mini végre megelőzte a Trabit, gyorsan beékeltem magam közéjük. Végre kicsit lehetett gyorsítani. A futómű délelőtti hibája teljesen megszűnt, könnyen vezethetővé vált a kocsi. A Mini végsebessége jobb volt a kispolákénál, így azon törtem a fejem hogyan tudnám a kanyar kijáratánál megelőzni. Sokáig nem kellett gondolkodnom, mert a "szokott helyen" a Grasham Palota előtti egyenesben megállt a kispolák. Gyors ki-bekapcsolás......nem történt semmi. Még két-három alkalommal próbáltam bekapcsolni de még mindig semmi. Közben rájöttem, hogy az Aranka pakkot rá se kapcsoltam a rajtnál a kispolák hálózatára, így a végsebesség 15km/h-val kisebb volt az elérhető maximumnál. Egy-két ki-bekapcsolás után sikerült beindítani, még a Windows alapú hibaelhárításhoz sem kellett folyamodni: nem szálltam ki majd be... 
Az újraindulás után egy darabig úgy ment a kocsi, mintha kicserélték volna. Volt erő, volt végsebeség, és volt úttartás is. Elég látványosan, majdnem erőcsúsztatva lehetett kanyarodni vele. Szabad volt előttem a pálya, nem is emlékszem kellett-e előznöm. Ha igen, az nem tartott tovább néhány pillanatnál. Sajnos az öröm sem: Először elkezdett picit bizonytalanná válni a kocsi viselkedése kanyarban, majd ismét megállt. Újraindítás után ugyan működött még a hajtás, de az egyik motor szabadon forgott, valami elromlott a hajtásláncban. Előtte a bizonytalan viselkedést már ez okozta, csak a kanyar külső ívén hajtott a kerék. Így nem volt értelme folytatni a versenyt, kiálltam a boxba. 

Azért maradt ok az örömre, sikerült megfutni a verseny leggyorsabb körét, két másodperccel jobbat, mint a második legjobb versenyző. Szóval a várakozások az első helyezéssel kapcsolatban nem voltak eltúlzottak, de a technika ördöge már úgy mozog a boxunkban mintha hazajárna.

A gokartjaink eredménye kárpótolt mindenért, versenyzői gyakorlat nélküli pilótával is sikerült a versenytársakat megelőzni, pedig azokban korábbi bajnokok ültek.

Gál János

Módosítás: (2016. május 18. szerda, 22:30)