Július 18. előtt ezen többször is eltöprengtem. Családi napnak indult egykor. Asszonyainknak meg akartuk mutatni, kikkel töltjük a szabadidőt és mi mindenen dolgozunk olyankor, amikor nem velük vagyunk. Gyermekeinket pedig beleültettük a versenyjárműveinkbe, hogy érezzék a megvalósított álmaink adta élményt. Az évek során ez a nyári szombat egyre inkább kezdi kinőni magát a magyarországi elektromos járműves közösség találkozójává. Először fordul elő velem, hogy 0 emissziós járművel mehetek ki a Kart Farmra. Az Evopro Modulo Electric midibuszába beszállni önmagában esemény, fotogén alkat, oda kell figyelnem, hogy ne lépjek bele egy-egy spontán kompozícióba. A BKK végállomáson járatindulásig néhány perces szünetükben sofőrök jönnek, némelyik csak elmegy mellette és jól megnézi, mások oda is kérdeznek. Közben gyors pillantásokkal felmérik felhasználói szemmel is, a tesztpilóta pedig jól tudja, honnan kell kezdeni a kollégáknak a bemutatást. Aztán csendben indulunk, a lámpához besorolás könnyen megy, egy csuklós nagytesó előzékenyen maga elé engedi. Mögöttem egy kétgyermekes család apával, anyával, leghátul 4 derűs kissrác egy sorban. Igen az előjelekből sejthető, a családi találkozó már meglesz. Nem kell kétszer biztatni az egyik legényt, hogy a jobb egyből többet lát, üljön nyugodtan át. „Merre jártok?” kapom a kérdést a Vidámvásár utca környékén, „…akkor 5 perc múlva itt lesztek.” A rendezvény képei megtekinthetők itt.
A Kart Farmon tűz lobog, pörkölt illat leng, zsezsgés hallatszik jobbról is, balról is. A felfújható medencében aprók pancsolnak – talán ők tudják igazán mi ilyenkor a legjobb – a közeli árnyékban ping-pong asztal kopog. Bent a büfében - odakintről különben elképzelhetetlen – hűvös levegőt kapunk, az üdítőknek azonban nincs idejük rendesen lehűlni a hűtőben. Folynak a beszélgetések, tárgyalások. Kint, a fedett boxutcában töltenek az utcai „nagy” autók, gokartok, kerékpárok, robogók. A nap során megtudom, nem bír el minket a hálózat. Jövőre meg fogjuk oldani, most már erre is oda kell figyelni. Az ELMŰ felmatricázott Fiat 500-asát évekkel ezelőtt láttam egyszer a Váci úton, jó érzés itt találkozni vele. Az autó sofőrje elemében van, minden mozdulatából, arcrezdüléséből érezhető, hogy nem marketing anyagból zajlik az eszmecsere. Megkérdezek valakit, aki most próbálta a kocsit először: Visszaülnél? „Mi az, hogy? Mozgékonyabb autó, mint amilyen kis aranyos. Barátnőmnek nem adnám. Félteném.” Szép vallomás. S ha ezt a közeljövőben tettek is követik, akkor nemsokára feleség lesz az óvott barátnőből, igaz? A Porsche 924, a Suzuki Swift és az elektromos Fiat Tipo a hazai átépítések életképességét hirdetik, évek óta saját kerekükön gurulnak ide. Egyikük túl van az átalakítást követő 100.000 kilométerén… Első fecskék. Lehet, hogy nem ezek az autók mossák be a köztudatba az elektromos hajtást, de a hazai villanyautó történelemben kitörölhetetlenül ott a helyük! Idén több szériagyártmányt is kaptunk, hogy kipróbáljuk, érezzük, hol tart a járműipar ezen a területen. Mert az elektromos versenyautónk hajtáslánca belülről hangos. (Igen, még sisakban is. Kívülről tűnik csupán halknak.) A felkeményített futómű a pályán tartásához, a feszes sportülések pedig a pilóta érdekében szükségesek. Csupasz fém belül, hiszen minden burkolat szükségtelen tömegnövelő lenne, amikor a századmásodpercekkel versenyzünk. Célszerű, nyers, spártai belvilág, mely az adrenalinszint felkorbácsolására is mindig alkalmas. Kellemes tapasztalat, hogy a mai magyar piacon elérhető szériagyártású elektromos autók csak a hatótávolságban nyújtanak kevesebbet belső égésű motoros társaiknál. Komfort, finom kormányzás, légkondicionáló, van itt minden, amihez ma az autóipar hozzászoktatott, semmi további kompromisszumot nem kell kötni egy Leaf-fel, NV200-zal, vagy i3-mal. Akinek pedig a napi több száz kilométer a követelmény? Itt vannak a remek jó hibridek. Például az egyik egyesületi tag az új Ford Mondeo Hybrid próbáját követően átszellemülten ki is osztja „a nap legjobb autója” címet. Valószínűleg nem a véletlen műve, még ha a véleményben lehet is szubjektivitás.
Több e-max robogót látok, sőt felbukkan a tuningja is. Lássuk, hogyan összegzi a benyomásait az egyik gazdája: „Idén szép számban jelentek meg kerékpárok, robogók és motorkerékpárok is. Köszönet mindenkinek aki megengedte, hogy kipróbáljam a járművét, kivétel nélkül szuper élmény volt! Kellemes csalódás számomra ezeknek a járműveknek a dinamizmusa, magam sem gondoltam hogy így mennek. Ez megerősítést és egyben lendületet is ad ahhoz hogy én és a hozzám hasonló szemléletű emberek tovább fejlesztgessék, tökéletesítsék saját járművüket a jövőben.” Őszinte tisztelettel fogadom ezt a beszámolót, nagyság van abban amikor valaki inspirációt merít a jobbaktól. A próbaköröknek ugyanis van egy kíméletlen jellegzetességük: mérlegre teszik a saját járgányt, amivel a mindennapokban összenőttünk. Márpedig itt van több olyan motorkerékpár is, amely a csúcsteljesítmény kihasználásakor inkább mérhető egy 125-ös ill. 250-es géphez, mint egy segédmotorhoz. S ez alapján akár az átépített Rieju, akár a kézről-kézre adott, csodálatosan kivitelezett gyári Zero kicsit nagyobb pályát igényelne. Kicsik és nagyok próbálják az elektromos Ultimate bringákat. Egy e-bike-os megszólalás: „…elfogult vagyok, hiszen a saját bringám 1,5 kW-os elvileg csúcsban. Ebből csak 250W-ot lehet használni közúton. Az igazat megvallva szerintem a kettő között lehet valahol az igazság, a jogalkotókat kellene ösztönözni arra, hogy 600W még engedélyezett legyen. Az Ultimate is 250-300W körül lehet ha szabályos, nagyon remélem, hogy tele lesz az utca néhány év múlva ilyenekkel. Az elektromos bringáké kellene legyen a jövő…” Ha a közlekedéshez szükséges erőforrás felhasználást távlatokban szemléljük, valószínűleg a kétkerekűek környékén lehet meghúzni a fenntarthatóság határát. (A jelenlegi technológiákat figyelembe véve és a személyes mobilitásra vonatkoztatva. A tömegközlekedés egy további lehetséges fenntartható irány.)
A gyári Tom Kart az egyesület elektromos gokartjaival együtt rója a köröket. A külön figyelmet a helyszín rendeltetésén túl annak (is) köszönhetik, hogy akár gyerekek is vezethetik őket. Kísértés a Kart Farm benzines modelljeivel való összehasonlítás, de nem egészen sportszerű. A hajtásmódon kívül is egészen más a Tom Kart konstrukciója, például „nem csővázas, így sokkal merevebb” kapom a szakértő véleményt. „Nem igazán a Kart Farmra való az áttételezés…az egyenesben csak utazik a Tom Kart, de a kanyarokban egyértelműen jobb a benzinesnél. A gumik szerintem keményebbek a benzines Rimo-kon lévő Mojo-knál.” Ez pedig csakúgy, mint a pálya állapota, külső hőmérséklet, gumihőmérséklet stb. befolyásolja a köridőt. Most „2 tized volt a két gép között, a Rimo javára.” „Van potenciál ebben az elektromosban bérgokartként…” hát bízzunk benne, hogy meghallják akiknek meg kell. Remeg a levegő, néha megcsikordul egy-egy abroncs a bátran vett íven, de az „amperhangon” kívül csak emberi beszélgetés foszlányokat kapok el. A szú dolgozik ilyen csendben a fáskamrában, az egér rág ilyen alig hallhatóan a gabonatárolóban. …20kg jég és 30 másfeles ásványvíz érkezik... Az ebéd időközben „ráfordul a célegyenesre”, a bográcsot tiszteletreméltó kezek kormányozzák órák óta, hogy a pörkölt 100 embernek okozzon majd kulináris élményt és új erőt adjon a délutánhoz. Mihez hasonlítható egy ilyen családi nap? Édesapák veszik ölükbe a gyermekeiket, hogy gokarttal fussanak egy apa-fia kört, de ha már elég idős a lurkó a gyerek gokarthoz, akkor maga is vezethet.
Mosolygok, ahogy a kis emberpalánták nagy sisakban bedőlnek, hogy az oldalgyorsulást ellensúlyozzák. Elektromos autós találkozó? Egy napra összejöttek az elektromos hajtás szimpatizánsai az egész országból. Egyelőre egy különc(nek tűnő) kisebbség. Mintha a levegőt is könnyebb lenne ilyenkor a tüdőnkbe szívni, felszabadító az általános meg nem értettséget a Kart Farmon kívül hagyni. Tekintetekből, fél szavakból értjük egymást. Nem feltétlenül szakmailag, mert aki fejleszti és megálmodja ezeket a hajtásokat, szinte nem is magyarul szólal meg, amikor tematikus kérdést kap. Speciális terminológia. A hétköznapi felhasználó pedig nem feltétlenül érzi, merre is kell folynia az elektronoknak ahhoz, hogy meginduljon a járműve. Jól megférünk egymás mellett. Egy irányba érzünk, gondolkozunk. Akit egy fenntartható(bb) jövő, akit a környezet védelme, akit a mérnöki felelősség mozgat és aki egyszerűen csak takarékosan szeretne közlekedni. Sőt. A járműforgalmazó és az is, aki számára az elektromos áram, mint járműhajtóanyag (?) tulajdonképpen kereskedelmi áru. Vajon tudat alatt sikerült a programot úgy időzíteni, hogy a Modulo busz kistarcsai próbaköre az ebédet követő megelégedett órába essen? Jobb is így, mert a beszállást követő percek mindenkit megpróbálnak. A nagy üvegfelület miatt a júliusi napsütésben felmelegedett járműben az 50°C körüli hőmérséklet teljesen természetes, a légkondicionáló rendesen megdolgozik a belső tér lehűtéséért. A hazai fejlesztés vonzereje a társaság jelentős részét beszippantotta. Vajon hány mérnök alkotóereje és mennyi bátorság vált ebben a buszban kézzel foghatóvá? Illik megállni egy pillanatra, szabad megélni az igézetet. Megcsináltuk! Pedig az Evopro csinálta meg. A mieink és képesek rá. A vízilabdás fiúkkal sem edzünk éveken át keményen és nem küzdünk ott a döntő meccsen a medencében, mégis felemel minket és átjár ha győzünk. Szép volt Evopro! A 3. Le Farm Endurance gokartverseny… A sisakból kiszabadított „gőzölgő” fejekről egészen pontosan megmondható, kik versenyeznek. No meg az apának szurkoló kicsik és anyukáik, a családi apja-fia-lánya csapatok körül vibráló légkör is árulkodó. Késhegyre menő verseny, határon vezetett gép, az oldalunkat süti a forróság. Játék. Indulás előtt elszánt tekintetek a plexi mögött, aztán feszülnek a bicepszek minden kanyarban, a levegőben lüktet a megemelkedett pulzus. Egyszer talán majd a Le Farm-ot tisztán elektromos gokartokon futjuk. Végülis minden, amit ezen a napon láttam, egyszer álomként kezdődött…
Először utazok haza 0 emissziós járművel a Kart Farmról. A Nissan Leaf ajtaja olyan tompa méltósággal puffan, hogy kedvem lenne újból kinyitni és becsukni: Csak még egyszer ezt a tizedmásodpercnyi élményt! Vendég vagyok, türtőztetem magam. Belül minden olyan, mint egy komoly, mai autóban. Ez a kiviteli minőség épp olyan messze van az egykori Puli 2E-től, amilyen távol van egymástól bármely mai autó egy 2 évtizeddel ezelőtt gyártott társától. Megintem magam, hiszen ostobaság egy mopedautó gyökerekkel rendelkező kisjárgányhoz mérni egy tömeggyártó mai követelmények szerint megfogalmazott elektromos járművét. Hosszan eltűnődöm. Kívül létezik valami másik világ. Belül a csend. Ami odakint van, hipp-hopp elszalad. A mindenit de betyár gyors ez a csend! Az M0 kapaszkodóján leszakadozó többség vajon mit gondol magában? Csinos ez a hátsó lámpasor? Mindegy is, az autón csak diszkrét feliratok hirdetik, hogy valami különleges suhant el mellettük. …Ami a városban történik, arra nem vagyok büszke, de vállalom: egy taxi után gurulva elbődül belőlem a füst utálata. Nem, ez egyszerűen nem szerepelhetett annak a Rudolf Diesel-nek a jövőképében, aki mogyoróolajjal járatta a motorját! Valószínűleg az autó gyártója sem számolt azzal, hogy egyszer majd „kiherélik” a részecskeszűrőt a rendszerből. A több, mint figyelmes sofőr rezzenéstelen arccal teszi ki az irányjelzőt és egy szempillantás, se füst, se taxi. Szürreális élmény az elektromos autózás. A családi nap és elektromos autó találkozó számokban:
- A bográcsban 22kg hús főtt. A rendkívül finom pörkölttel, a 9kg kenyérrel és 4 üveg kovászos uborkával (ezúton is köszönjük annak, aki hozott) 80-100 ember lakott jól.
- 30db 1,5literes ásványvíz 50 literes hordóban 20kg jég közt hűtve
Módosítás: (2016. május 18. szerda, 22:33)
Az EV-Sport Magyarország Autósport Egyesület szeretettel meghívja Önt és kedves családját a 2015. július 18-án, szombaton megrendezésre kerülő VI. Elektromos jármű találkozó és családi napra! Helyszín: Kistarcsai Kart Farm (http://www.gokartfarm.eu) Pályahasználat: Kibéreltük a pályát, gyertek el, és használjuk ki ezt a lehetőséget is! Időpont: 10.00-tól amíg bírjuk.
További részletek a meghívóban.
Módosítás: (2015. június 08. hétfő, 09:29)
|
Ezévi utolsó csapatós programunk volt október végén, ugyanis meghívást kapott az EV-Sport is a sokéves együttműködés jegyében a BME-FRT csapat Fundrive programjára.
Kivittük magunkkal a harmadik MVM Energiafutamon győztes gokartunkat, hogy azt immáron az idény végén szélesebb közönség is kipróbálhassa. Gyönyörû idõ volt egész nap a tököli reptéren, így kedvére nyomhatta a gázt mindenki. Legalábbis amikor a technika engedte. Ezt az eseményt sem úsztuk (úsztam) meg szerelés nélkül, kétszer kellett megszakítanunk a száguldást. Szerencsére nem a korábbi verseny közben jöttek elő a hibák, hanem az élményautózás közben. Fogjuk fel tesztnek!
A tempót végül a felfüggesztés bírta legkevésbé, és a bal elsőben széttörtek a csapágyak. Ezt már nem lehetett a helyszínen gyógyítani így néhányan kimaradtak sajnos.
Azóta kijavítottuk a problémákat és készülünk 2015-re! Tavasszal újra kivisszük gokartjainkat a pályára, mert a versenytechnikának ott a helye. Addig is a tél folyamán Mindenki építgessen, fejlesszen valamit a garázsában!
Lovászi Dénes EV-Sport
Módosítás: (2016. május 18. szerda, 22:30)
Minden a már megszokott módon indult szerelés, éjszakázás: A
kispolák még a családi napon meghibásodott egy rossz kapcsoló
jóvoltából, de az utolsó előtti héten sikerült életet lehelni bele. A
Birel vázas gokartunk néhány nappal a verseny előtt minden előzetes
bejelentés nélkül elégetett nyolc Fet-et, azt is sikerült orvosolni. Az
elektromos Rieju hibás celláit egy héttel a verseny előtt kicseréltük, a
verseny előtti napon pénteken versenykész állapotba hoztuk. Még aznap
éjszaka az Aranka pakkjai is bekerültek a kispolákba, és vártuk a
versenyt. Kölcsön kértünk 4 db Yokohama A048-as utcai versenygumit, amit
az egyik támogatónk a Gumisarok Bt. felszerelt a Michelin papucsok
helyére, így várhatóan a kanyarsebességünkkel sem lehetett probléma. A
"csomag" ismeretében az első helyre vártuk a kispolákot a versenyen,
hiszen ez volt az első olyan megmérettetés az alternatív járművek
számára kiírt versenyek történetében, amikor végig padlógázon
("padlópotenciométeren") mehettünk (volna) anélkül, hogy az akkujaink
mélykisütésétől féljünk.
Eljött a szabadedzések
ideje. A Rieju és a gokartok minden különösebb gond nélkül megtettek
egy-két kört, a kispolákkal akadtak apró problémák: Az új kerekekhez
gyártott nyomtávszélesítőről lehagytunk egy letörést így nem lehetett
felszerelni. Reszelővel sikerült ugyan orvosolni, de a pályabejárás
kimaradt. Volt már ilyen máskor is a világtörténelemben, izgatottan
vártuk az időmérőt.
Itt a Rieju várakozáson
felül teljesített, kategóriájának legjobb idejét futotta több mint tíz
másodperccel megelőzve a második helyezettet. A két gokart közül az
egyik az első, a másik a negyedik legjobb időt futotta. Az első
helyezettünk két másodperces előnye a második helyezettel szemben adott
némi bizakodásra okot.
A kispolák viszont
nagyon nem akart versenyezni. Az egy mért kör alatt kétszer állt le
valamilyen kontakthiba miatt, amikor pedig ment vezethetetlen volt. Kb
úgy viselkedett az úton, mint egy farmotoros skoda defektes hátsó
gumikkat. Úgy libegett a hátsója mint egy hízott kacsáé. Az időmérő után
bebújva a kocsi alá szemmel látható volt a hiba: egy merevítés -amivel a
kaszniból a hajtáslánc elhelyezése érdekében kivágott részt
kiváltottuk- letört. Kétkerékre billentettük a járgányt, és tanakodtunk
mit lehet tenni. Csak egy megoldás kínálkozott, meg kell hegeszteni.
Apró probléma, hogy a versenyszabályzat tiltja a depó területén a
hegesztést, de szerencsére ugyanez a szabályzat nem tért ki a Tudományos
Akadémia parkolójában történő munkavégzésre. Kivittük a szelektív kukák
mellé, hogy a keletkező hulladékot azonnal a verseny szelleméhez méltó
környezetbarát módon kezelhessük, és nekiálltunk a javításnak. Az
előkészület bő egy órát vett igénybe, amiből 55 percet várakozással
kellett tölteni: a hegesztő berendezést a város széléről nem kis
logisztikával sikerült a verseny helyszínére szállíttatni. Köszi Laci!
Már
"csak" a verseny volt hátra. A Rieju az időmérőn látott erőfölényéhez
híven rajt-cél győzelmet aratott, 17 teljesített kör alatt 6 kör
előnnyel ért célba. Az első lekörözésre alig másfél teljesített kört
kellett várni. Kár, hogy az igazán ütőképes ellenfelek most nem tudtak
rajthoz állni, izgalmasabb lett volna a verseny velük.
A
kispolák az elrontott időmérő miatt az utolsó előtti pozícióból
rajtolt. Az utolsó helyről olyan jármű indult, amelyik nem ment az
időmérőn. A rajt viszonylag simán ment, mindenki maradt a helyén. A
kispolákkal beragadtam egy Trabant-Mini páros mögé. Ez utóbbi próbálta
leküzdeni a trabanttal száguldozó ellenfelét, de csak az utat sikerült
lezárnia előttem. Így türelmesen vártam a kínálkozó lehetőségre néhány
kör erejéig. A lehetőség akkor kínálkozott, amikor a Mini végre
megelőzte a Trabit, gyorsan beékeltem magam közéjük. Végre kicsit
lehetett gyorsítani. A futómű délelőtti hibája teljesen megszűnt,
könnyen vezethetővé vált a kocsi. A Mini végsebessége jobb volt a
kispolákénál, így azon törtem a fejem hogyan tudnám a kanyar kijáratánál
megelőzni. Sokáig nem kellett gondolkodnom, mert a "szokott helyen" a
Grasham Palota előtti egyenesben megállt a kispolák. Gyors
ki-bekapcsolás......nem történt semmi. Még két-három alkalommal
próbáltam bekapcsolni de még mindig semmi. Közben rájöttem, hogy az
Aranka pakkot rá se kapcsoltam a rajtnál a kispolák hálózatára, így a
végsebesség 15km/h-val kisebb volt az elérhető maximumnál. Egy-két
ki-bekapcsolás után sikerült beindítani, még a Windows alapú
hibaelhárításhoz sem kellett folyamodni: nem szálltam ki majd be... Az
újraindulás után egy darabig úgy ment a kocsi, mintha kicserélték
volna. Volt erő, volt végsebeség, és volt úttartás is. Elég látványosan,
majdnem erőcsúsztatva lehetett kanyarodni vele. Szabad volt előttem a
pálya, nem is emlékszem kellett-e előznöm. Ha igen, az nem tartott
tovább néhány pillanatnál. Sajnos az öröm sem: Először elkezdett picit
bizonytalanná válni a kocsi viselkedése kanyarban, majd ismét megállt.
Újraindítás után ugyan működött még a hajtás, de az egyik motor szabadon
forgott, valami elromlott a hajtásláncban. Előtte a bizonytalan
viselkedést már ez okozta, csak a kanyar külső ívén hajtott a kerék. Így
nem volt értelme folytatni a versenyt, kiálltam a boxba.
Azért
maradt ok az örömre, sikerült megfutni a verseny leggyorsabb körét, két
másodperccel jobbat, mint a második legjobb versenyző. Szóval a
várakozások az első helyezéssel kapcsolatban nem voltak eltúlzottak, de a
technika ördöge már úgy mozog a boxunkban mintha hazajárna.
A
gokartjaink eredménye kárpótolt mindenért, versenyzői gyakorlat nélküli
pilótával is sikerült a versenytársakat megelőzni, pedig azokban
korábbi bajnokok ültek.
Gál János
Módosítás: (2016. május 18. szerda, 22:30)
|