Címlap

EV-Sport örömünnep a III. MVM Energiafutamon

Immár harmadik alkalommal rendezték meg idén Budapesten az MVM által életre keltett Energiafutam név alatt ismert alternatív hajtású járművek versenyét. Csapatunk ebben az évben már négy járművel nevezett. A fejlődés nem csak a járművek számában érhető tetten, hanem a verseny előtti éjszaka alvással töltött óráinak számában is. Ahogy a csapat fejlődik, az időzítésünk is javul. Már sikerült 3 órát aludnunk a verseny előtt!


A négy jármű közül személy szerint a kétkerekűben voltam leginkább érdekelt, hiszen azt eredendően saját célra, városi illetve erdei motorozásra építettem. Míg a másik három versenygép már csak felkészítést igényelt, a motort először meg kellett tervezni, az alkatrészeit legyártani, aztán összerakni. Az építésről úgy tervezem írok egy rövid beszámolót, most csak a verseny előtti napig mennék vissza időben.

Péntek reggel 7 óra. Aznapra szabadságot vettem ki, hogy biztosan elkészüljek gépátvételig a hátralévő „csekély” munkával. Mint az előző héten szinte minden este, aznap reggel is sikerült váratlan problémával találkozni: a présszerszám, amivel a beépített 32 cella kivezetéseit összekötöttem az utolsó 3 kivezetés bekötése előtt eltört. A szerszám javítására biztosan elment volna fél nap, így inkább alternatív megoldást kerestem: a cellák végül csavaros kötéssel lettek ellátva. Késő délutánig lassan, de viszonylag zökkenőmentesen tudtam haladni az építéssel. Igaz közben el kellett mennem a trailerért, de az csak egy órát vett el az egyébként nagyon értékes utolsókból. Este 7 körül mielőtt a burkolatot a helyére raktam volna kipróbáltam a gépet álló helyzetben. Bekapcsoltam, gázadásra megmozdult hátrafelé. Ez nem probléma, az egységes villamosgép elmélet még halványan derengett emlékeimben, de már nem emlékeztem pontosan melyik mátrixot kellene invertálnom az impedancia- vagy a fázismátrixot. Így elméleti megoldás helyett a gyakorlatit választottam: megcseréltem két fázist. Ismét bekapcsoltam, most már előre mozdult a gépsárkány. Gyorsan felraktam a burkolatokat, kitoltam a motort a garázsból és jöhetett a menetpróba. Illetve jöhetett volna, ha elindul. De nem indult, csak mozdult egyet előre. Ilyet akkor művel a hajtás, ha az inkrementális jeladó A és B jele fel van cserélve. Rövid káromkodás után visszatoltam a garázsba, leszereltem a burkolatot, rádugtam a programozó kábelt, és megfordítottam a jeladó jeleit szoftveresen. Újabb próba, az eredmény ugyanaz. Ős hardveres lévén elmondtam egy-két átkot a programozókra, és hardveres megoldást kerestem, megcseréltem a jeladó két jelét. Újabb próba, semmi változás. No ekkor kezdtem kétségbe esni, és gondolkodni egy dupla kávé redbull keveréken: Hosszú lesz az éjszaka. Elkezdtem keresni a hiba okát, szerencsére hamar meglett: A jeladó nem kapott tápot. Miután megkapta ami jár neki, csodák csodájára majdnem működött, már csak az A-B jeleket kellett visszacserélnem. Burkolat fel, irány a próbakör. Szerencsére már nem nyári este volt, így a próbakör utáni vidámságomnak nem voltak a mosolyomon látható jelei! A muslicák már rég a boromat itták amit így estefelé nekem kellett volna kortyolgatnom. De a vörösbornak nem árt egy napos szellőztetés…

Felhívtam Tamást, hogy mehetünk a gokartokért. Ki is értünk a Kartfarm-ra úgy 20:30 körül. A gépátvételnek mindjárt vége, szerencsére ígéretet kaptunk egy hajnali átvételre. Már csak a kötelező versenyzői vizsgára kellett odaérni időben. Pakolás után elindultunk a verseny helyszínére. Én a trailerrel és a gokartokkal, Tamás pedig a motoron. Néhány perc után megszólalt a telefonom. Tamás keresett, leesett a lánc a motorról. Ez majdnem megadta a kegyelemdöfést, szerencsére eszembe jutott Endre mondata, miszerint a problémák akkor sűrűsödnek, amikor közel a cél. Kiderült, a lánc patentszeme tört el, valószínűleg rosszul raktam fel. Nem maradt más hátra, felraktuk a motort is az utánfutóra, és elindultunk a gépátvételre.

Időközben a versenyzői eligazításnak vége lett, a vizsgára még éppen odaértünk. Kati, a motorral benevezett pilótánk végighallgatta a tájékoztatót, és olyan szinten mondta a zászlójeleket, mintha egy kötelező vers sorait idézné fel az eminens diák az osztály gyengébb tanulói előtt. Így nem volt túl nehéz a teszt kitöltése, no meg azért sem mert már nem először töltöttünk ki ilyet. Rövid beszélgetés és lepakolás után mentünk vissza a kispolszkiért amit közben a csapat többi tagja próbált a versenyre felkészíteni. Éjjel fél kettőre le is pakoltuk, fél háromkor már ágyban voltunk. Rekord! Eddig inkább a 0 óra alvás volt jellemző….

Szombat reggel átadtuk a gépeket, majd elkezdtünk patentszem után rohangálni. A szombat kora reggeli nyitás nem jellemző a motorosboltokra, a Tesco-ban pedig nincs patentszem. Így vártunk türelemmel. A pályát 9:30-ig lehetett bejárni, az első bolt 9-kor nyitott. Mivel az időutazást még nem sikerült megoldani a pályabejárás így ugrott. A motorosbolt ajtajában toporogtam már 10 perccel nyitás előtt, de hiába öltöttem fel a legszebb ábrázatomat a rács nem nyílt fel 9 előtt. 9 óra 5 perckor már kifizettem a patentszemet, 9:20-kor elkezdtük beszerelni. 9:30-kor szóltak, hogy elkezdődött a motorosok időmérőedzése. Kati életében először ült ezen a motoron, a pályát nem volt alkalma megismerni, így az elért második helyezés minden várakozásomat felülmúlta. Nem sokkal a motorosok időmérőedzése után a tanulmányautók következtek, ahol nekem kellett volna a kispolszkival jó időt futnom. Bukó fel, kapcsolók bekapcsolva, de a kispolák nem indul. Tanácstalanul néztünk egymásra a csapat többi tagjával: ilyet az elmúlt 2 évben nem produkált. Gergő elkezdte keresni a hibát. Hibát ugyan nem talált, de a következő kapcsolásnál elindult. Csakhogy addigra már más kategória járművei köröztek a pályán, nem volt lehetőség felmenni. Sokat nem veszítettünk, hiszen a kategóriában egyedüli nevező a kispolák volt, így biztos pole pozícióból vártuk a folytatást.

A gokartok időmérő edzése volt még hátra. Árpi hozta a papírformát 2-3 másodpercet verve a többi gokartra. Tamás alatt viszont megállt a gép a pálya közepén. Bár újraindult, értékelhető eredményt már nem tudott összehozni. Ez mindkét versenyzőt bosszantotta… Hamar kiderült, hogy a hibát egy meglazult csatlakozó okozta. Biztos Árpi lazította meg, mert félt, hogy Tamás jobb időt megy .

Következhettek a futamok. A versenyek sorát is a kétkerekűek nyitották. 20 percig kellett körözni a pályán. Ekkor kezdett el a pulzusszámom szépen lassan emelkedni percről-percre. Fogalmam sem volt róla, hogy versenykörülmények között meddig bírják az akkucellák. Beépítettünk ugyan egy figyelő áramkört, ami jelez de ez nem különösebben nyugtatott meg. Csak az amit a pályán láttam: Kati szorosan követte az első helyen haladó Green-Scooter Team versenyzőjét. Reméltem, hogy a végén meg is tudja előzni, sajnos azt azért nem sikerült, 0.5 másodperc hátránnyal ért célba. A versenyt leintették, hihetetlen boldogság öntött el, mivel a motor hiba nélkül teljesítette teszt nélkül az első versenyét. Töltésnél kiderült, az akkuk csak félig merültek ki. így még nyugodtan megemelhettem volna a motor áramát, de egy újabb láncszakadást nem kockáztathattam. Elsőre, teszt nélkül a második helyezés hatalmas eredmény!

A kispolszkinak az átalakított szériaautókkal egy időben kellett a pályán körözni, és versenyezni az idővel. Csak azzal, hiszen a többi járművet más kategóriában értékelték. Utolsó azaz hetedik pozícióból indultam, és megpróbáltam lehetőleg fék nélkül minél gyorsabban körözni a pályán. Eddig a hosszútávú versenyeken csak rossz tapasztalataink voltak, általában minimum két cella bánta a versenyt. Ezúttal mindent elkövettünk, hogy megelőzzük a bajt. A jobb 1 helyére bekerültek az Aranka akkupakkjai, a csiga először az abban tárolt energiát használta fel. Amikor a szuper pakk kimerült, lekapcsolta magát az autó villamos hálózatáról, és az öreg sokat látott thundersky akkupakk magára maradt. A verseny elején a hetedik helyről sikerült a 3. helyre feljönni, de a műszerfalon elhelyezett led mutatta, hogy az első pakk kimerült, így takarékos módra váltottam. Tojást tettem a lábam és a gázpedál közé, végül sikerült mélykisütött cella nélkül beérni a célba. Ha a képzeletbeli tojást a motorra ütöttük volna, hamar elkészül a tükörtojás, a motorok annyira forróak voltak. De a lényeg, a versenytáv hiba és cellaveszteség nélküli teljesítése sikerült…

A nap utolsó és egyben leglátványosabb versenye az elektrogokartoké volt. A Willisits csapat 8 gokarttal indult, ezt a nyolc járművet zárta közre a mi két versenyvasunk. Árpi az első, Tamás –az időmérő alatt bekövetkezett hiba miatt az utolsó pozícióból vágott neki a versenynek. Az indulás előtt a Willisits csapat vezetője élő közvetítésben mutatta be a járműveket. Már ő is a mi két gokartunkat tartotta esélyesnek. Azt jósolta, hogy indulásnál a saját gépeik picit elhúznak, hiszen nagyobb az indítónyomatékuk, de aztán a mieink hamar visszaelőzik őket. Nem így történt. Most fent hagytuk a rövidebb áttételt, így indulásnál sem tudták Árpit megelőzni, utána pedig nem látták többet, csak a lekörözések alkalmával. Szóval Árpi körről körre építette az előnyét. A show viszont a mezőny másik végén bontakozott ki. Tamás nagyon szép íveken száguldva körről-körre jött föl a mezőnyben. Már négy gokartot sikerült megelőznie, amikor sajnos balesetbe keveredett. Saját bevallása szerint mindketten hibáztak, de ez benne van a pakliban… A jármű első műanyag idoma sérült, leért az aszfaltra. A pályabírók kiintették (máig sem értjük miért). A boxutcában sikerült orvosolni a problémát, de addigra a többi gokart behozhatatlan előnyre tett szert.

Az eredményen ez mit sem változtatott, hiszen a Willisits gokartokat külön értékelték, így a dobogó első és második foka is a miénk. Az igazi show az eredményhirdetésre maradt. Gergő beszereztetett Zénóval két üveg pezsgőt, amit a gokartos versenyzőink a dobogón állva kaptak kézhez. A pezsgőből aztán kaptak a nyakukba rendezők, más csapat versenyzői, a szpíker és a pom-pom lányok is.

Szép volt fiúk és Kati!

 

Módosítás: (2013. december 16. hétfő, 19:13)

 
Támogatóink
Facebook
Kapcsolat